Tengerpart, alkony...
,,Dalol a tenger és dalol a múlt”
Ő nem hagyott semmit a pamlagon.
Egyszerre, mint aki megtébolyult,
Eltűnt egy meleg, nyár-végi napon.
Illata két hét múlva távozott,
De a ruháit később vitte el.
Tíz év még és fényképe megkopott.
Itt legbelül sohasem hittem el.
Sétálok a parton, ott ülünk még.
,,Dalol a tenger és dalol a múlt”
Mély ráncaink között felszáradt rég
Az összes könnycsepp, mi azóta hullt.