Bál egy rongyos ruhában

Még vonszolja maga után,

Még szegélyét húzza a sárban;

Már meglátszódnak a ruhán,

Mit először viselt a bálban.

A fények éjszakába hunytak,

A zene csak odabenn hangos,

Hol színes konfettik hulltak,

A terem üres és visszhangos.

Könnyű volt hajnalban mosni

És parfümözni minden éjjel…

Elszakadt hátán a masni,

Elveszett nyakából az ékszer.

Gyűrte, de már rongyolódott,

Sikálta, amíg ki nem fakult.

Egy borfolt beleivódott,

Régi pompája múltba avult.

Újra felölti a ruhát.

Magát még mindig szépnek látja.

Kihalt utcák között fut át,

Hogy időben érjen a bálba.