Nagyapa

Műhelyében félkészen hevert
egy sámli; a száraz fűrészport
a szél fújta szét, míg a hordókban
a pálinkának való cefre forrt.

A kert végében – ő úgy hitte,
titokban – elszívott pár szálat.
Miközben letüdőzte a füstöt,
Meglehet, hogy mérgezte a bánat.

Elnyomta. Vidáman nevetve
tovább mesélte történetét.
Ha néhanapján meglátogattuk,
erősen fonta körém két kezét.

Kérges tenyere egy éve már
mellkasán pihen, s ő föld alatt.
Mikor eszembe jut eltűnődőm:
ha távozunk, vajon csak ez marad?

Megpróbálok rá emlékezni,
míg elmélázom néhány szaván.
Van, amit már nehéz felidézni.
Huszonöt évig volt a nagyapám.