Lomtalanítás

Mások megunt, most utcára kitett bútora vagyok, mit

Érintetlenül pincébe rejtett az élet, mint ócska holmit

Ha elfelejt az ember. Régen elmúlt, üres várakozások

Között vont be porrétegeivel a feledés. A rácsok

Börtönőrömmé tettek. Őrré, ki nem látogatja rabjait.

Kinek adtad át a kulcsot? Mondd, miért hagytál itt

Egyedül, titkoltan és alkalmatlannak!? Szerettél

Néha vagy megtagadott vágyaidnak kerestél

Rejtekhelyet bennem? Már régen nem számít.

Nem te jöttél, mikor elhurcoltak. Most szállít

 Ismeretlen bontóhelyek felé egy idegen,

Kinek csak darabokban kellek. Járdaszigeten

Hevertem napokig és az ablakodból észre sem vettél.

Néztem, ahogy nem ismersz és valamikor hajnalban

A szállító érkezése előtt, a mocskos kacathalmazban

Belül már darabokra hulltam. És feladtam önmagam.