Díszítik

Öleljen szorosan valaki magához!

Díszítik a Teréz körúton a fákat.

Ragaszkodom a meghitt, rég kihunyt vágyhoz.

Mint kezed, fonom most nyakamon a sálat.

Karácsonyi dallamokat suttog a szél,

Az égők száz fénye könnycseppemben remeg.

Egy késői fuvallatban ott van a tél

És benne én magam: egy fagyos, bús beteg.

Díszítik a Teréz körúton a fákat.

Csak díszítik és én elmagányosodom…

Forralt bor émelyítő illata árad,

Téli dallamok víg hangja: mind monoton.

Kigyúlnak lassan a már feltekert égők,

Hideg arcomon könnyes jégvirág nyílik,

És nevetnek a körúton üldögélők,

Egyre csak díszítik, díszítik, díszítik…