Rangodon alul

Kérlek bocsásd meg nekem: ezúttal

Rangodon alul én születtem.

Elnyel a törvény. Milyen más lenne,

Ha csak mi lennénk, egyenlőn, ketten.

Pőrén fekszel: egy egyszerű ember;

Forró melleim átfonja karod.

Békés álomban mellettem alszol,

Ha felébredünk rabszolgád vagyok.

Nappal ölelni börtön, guillotine;

Éjszaka vágy és mézédes mámor.

Életeken át visszük terhünk, mert

Bortól ittasan célzott ránk Ámor.

Az istenek unottan figyelnek.

Kacagnak a tehetetlenségen.

Bocsásd meg kérlek, rangodon alul

Születtem. Nekem ennyi a vétkem.

(2014, Versailles)