Zuhanás

Mondod, hogy felkelni sincs kedved.

És lám, ezzel nem vagy egyedül.

Csak a négy fal közt otthon. Felmerül

a kérdés, hogy most hová és minek?

És érdemes-e egyáltalán? Kinek

fáj a többé-már-nem? Bennem

még fellángol néha a küzdelem.

A valahová tartás. Zuhannál velem,

de én még maradok a szakadék szélén,

hiszen ide építettem fel, és a végén

itt fogok kínnal teremteni. Bármit.

Mert még hiszek, mikor édesen ámít

vagy sokatmondón nem felel.  Látod,

semmit sem ér a végtelenbe zuhanásod?!

Ahogy magadban mondod, ma inkább nem.

Hogy most élni sincs kedved; se velem.

És lám, ezzel sem vagy egyedül.

Ők hullnak egyre a láthatatlan felé;

Én hiszek, és lassan megőrülök belé.