Zuhanás
Mondod, hogy felkelni sincs kedved.
És lám, ezzel nem vagy egyedül.
Csak a négy fal közt otthon. Felmerül
a kérdés, hogy most hová és minek?
És érdemes-e egyáltalán? Kinek
fáj a többé-már-nem? Bennem
még fellángol néha a küzdelem.
A valahová tartás. Zuhannál velem,
de én még maradok a szakadék szélén,
hiszen ide építettem fel, és a végén
itt fogok kínnal teremteni. Bármit.
Mert még hiszek, mikor édesen ámít
vagy sokatmondón nem felel. Látod,
semmit sem ér a végtelenbe zuhanásod?!
Ahogy magadban mondod, ma inkább nem.
Hogy most élni sincs kedved; se velem.
És lám, ezzel sem vagy egyedül.
Ők hullnak egyre a láthatatlan felé;
Én hiszek, és lassan megőrülök belé.