Feketén-fehéren
Fehér leszek, mint zúzmara az ágon;
Galamb formájában megfestett lélek,
Vagy még csupasz, festetlen vászon.
Várva, hogy rákerüljön alapja egy képnek.
Te fekete leszel, mint a végtelen Minden.
Vászon az is, rajta a fénylő csillagok;
A misztikum, valahol fényévekre innen.
Lélek, mely egy fekete szembogárban ragyog.
Holnap örömkönnyeim fényedre hullatom.
Holnap feketék és fehérek leszünk.
Közöttünk akkor egy szivárvány felragyog
És pompázik majd, míg mi beteljesülünk.