Visszatekintés

Felnőttem, közben bemocskoltak.
Látod, néha ez is én vagyok.
A ma lassan holnapba fordul;
mozdulatlanok a tegnapok.

Hazugság, hogy a most számít és
nincs belső mag, koherens egész.
Hiába dobom el a múltam
várva, hogy majd semmibe enyész.

Mert bűzösen rothadni kezdett.
Egyre inkább fojtogat, érzem.
Bárhová temetem, akárhogy
rejtem el, ez mind az én részem.

Annyi kihívás áll előttem;
Figyelnék rá; máskor még vissza.
A valóság szennyezett így be.
Félek, többé nem leszek tiszta.