Jojó
Egy furcsa, ősrégi, megszokott játék.
Mielőtt ismét elkezdődik, várj még!
A két korongot tengely köti össze.
Nem kérdés, vajon egyszer visszajössz-e,
De nem tudom milyen hosszú a zsineg.
Ellöksz és magadhoz vonzol, de minek?!
Néhányan kinőtték, te profin űzöd.
Mikor megszeretsz, mindig el kell űznöd.
A hurok ujjadra rég rá van húzva.
Laza mozdulattal dobsz majd el újra,
Biztosnak tűnő, de megremegő kézzel.
Előveszel a zsebedből és csak nézel.