Új tüzek lobbannak

Többre voltam hivatott ennél,

mielőtt bomlott elmédbe temettél,

ahol műanyagból kiöntött fáid,

és a szolgakönnyekkel öntözött pázsit

látszatra virágba borultan várják,

hogy megolvassza őket a lobbanó válság.

Többre voltam hivatott, érzem.

Lángoltam, s most várom, benned égjen,

pusztuljon mind a tudatlanság lomja,

melyet eltakar a plasztikfák hatalmas lombja,

az elképzelt világod, papír koronáddal!

Királyságot hazudsz, zagyva zsolozsmákkal.
 

Mi most is többre vagyunk hivatottak!

Pusztító tűz gyúlt, lassan zsugorodnak

nejlonzsákjaid, hová hazug titkod rejted.

Érzed a bűzlő magányt, hallod már a csendet?

Hogy is hallanád, hisz ordít bomlott elméd!

Téged eltemet, mi odébb söpörjük a pernyét.