Káosz

Csak nézlek. A végtelent, ahogy
Bennünk egy pontban most összeér.
A valóság, mint báb összerogy,
Ha egymásba fonódik két tenyér.

Hiszem, ez valódi hatalom.
A mindenség térdre kényszerül.
Elfér kettőnkben, ha akarom,
És hevesen dobban meg legbelül.

Talán te ugyanígy érzed ezt,
Hogy mégis valahogy létezünk.
Az élet egy őrült táncba kezd,
És ösztönös ritmusra lépdelünk.

A talpam alatt már nincs talaj.
Az idő körülöttünk megáll.
Halkul a mámoros kocsmazaj.
A hajnalfény melletted talál.