De mégis valahogy
Már feloldódtunk az egyformaságban.
A minduntalan rohanni- akarás,
a félig-álmodott álom az ágyban,
számtalan ráfordított félbehagyás.
Lassan mind unott megszokássá válnak;
az ébresztő, a kulcs hangja a zárban,
szomszédok, szeretők vagy munkatársak,
és a tanácsolt átélés a vágyban.
Élünk. Tervezett szabadságok között
éber hajnalokból lopott időben;
de mégis valahogy. Végigzötyögött
utakon tűrve, nyúzott emberbőrben.