Percek
Karórád számlapján nézem,
ahogy telnek a tegnapok.
Őszbe fordul lassan a nyár,
de látod, én még itt vagyok.
Már nem menekülök tovább
magamtól. Nincs hová bújjak.
Rejts karjaidba és mutasd,
a szikrák lángokká gyúlnak!
Mutasd, hogy léteznek csodák,
titkon megvallott önmagad;
mert hozzád kötve a sorsom
vagyok csak igazán szabad.
Nézem, ahogy telnek a percek.
Már várom az újabb holnapot.
A jelenbe érkeztem végre.
Érzem, mikor melletted vagyok.