Önmagam margójára

Félsz előre lépni igazságra vágyva,

És visszalépsz inkább a vonalig hátra,

Hol kétségbeesve keresed a krétát,

Hiszen a vezetők még számítanak rád,

Hogy húzol magad köré pár olyan határt,

Ami azután már felépíti magát,

Ahogy előírták az új szabályokban.

De a te krétád már lassan elfogyóban.

Az újabbak pedig még beszerzés alatt….

Hogyan rajzolj tovább, miből építs falat?

Mert amit hazaviszel erre nem elég.

Hiába nevelték otthon egykor beléd,

Hogy be kell osztani, jusson a hitelre;

Elég a rezsire, kenyérre és tejre,

Néha még AZT a krétát is megveheted,

- Ha épp nem beteg valamelyik gyereked -

Vagy nem jön váratlan meglepetés-számla.

Hátra lépsz újra, mindig félve csak hátra.