Mosatlan

A dinnyehéj most nem a Dunán,

Hanem itthon a mosatlanok között.

Egy kés kandikál ki belőle buján,

Mellette meg egy pohár eltörött.

A konyha egyik székén ültem,

És csak néztem a felfordulást.

Könnyekbe és sorsomba merülten

Vártam egy jelet, a megújulást.

Nem mozdult, csak egy odatévedt légy

Mászkált a tányéron, majd elrepült.

Aztán a szagra előjött négy

Muslica is, egy vízbe merült.

Most is nekem kell majd, csak várom,

Hogy az, ami bennem tört össze:

A lefolyóba csepegő álmom,

Előbb szennyes lelkemet fürössze.