A részeg démon
Borgőzös leheletével
Érkezett a démon.
Mámorba szédülten, mint
Ellenség, ha vért ont.
Eltorzult, kiégett arcát
Arcomhoz nyomta,
Éreztem, hogy ő az úr,
Én a gyenge szolga.
Gennyes, bűzös torkából
Szakadt ki a lelkem
Elnyomott, fájó része.
Sós könnyeit nyeltem.
Egyek voltunk. Talán már
Így születtünk, együtt.
Én lüktető élet voltam,
Ő a fáradt, elnyűtt.
Én józan mosoly a
Világnak fordított arcon,
Ő egy régen ottfelejtett
Utcalány a sarkon.
Most jött visszakövetelni,
Mit elloptam tőle,
Éveink rejtett fájdalma
Kiszakadt belőle.
Mennem kell helyette,
És ő helyettem marad.
Arca csúf, olajos. Szája
Ütésektől dagad.
Ez már én leszek. A
Nevetés egy kicsit megpihen.
Alkoholos kacagásba fullad
És csendesül a semmiben.
Másnapos fájdalmakkal
Végignyúlik rajtam.
És én hagyom, hogy
Eltűnjek alatta. Feladtam.