Mosatlan
A dinnyehéj most nem a Dunán,
Hanem itthon a mosatlanok között.
Egy kés kandikál ki belőle buján,
Mellette meg egy pohár eltörött.
A konyha egyik székén ültem,
És csak néztem a felfordulást.
Könnyekbe és sorsomba merülten
Vártam egy jelet, a megújulást.
Nem mozdult, csak egy odatévedt légy
Mászkált a tányéron, majd elrepült.
Aztán a szagra előjött négy
Muslica is, egy vízbe merült.
Most is nekem kell majd, csak várom,
Hogy az, ami bennem tört össze:
A lefolyóba csepegő álmom,
Előbb szennyes lelkemet fürössze.