A részeg démon

Borgőzös leheletével

Érkezett a démon.

Mámorba szédülten, mint

Ellenség, ha vért ont.

Eltorzult, kiégett arcát

Arcomhoz nyomta,

Éreztem, hogy ő az úr,

Én a gyenge szolga.

Gennyes, bűzös torkából

Szakadt ki a lelkem

Elnyomott, fájó része.

Sós könnyeit nyeltem.

Egyek voltunk. Talán már

Így születtünk, együtt.

Én lüktető élet voltam,

Ő a fáradt, elnyűtt.

Én józan mosoly a

Világnak fordított arcon,

Ő egy régen ottfelejtett

Utcalány a sarkon.

Most jött visszakövetelni,

Mit elloptam tőle,

Éveink rejtett fájdalma

Kiszakadt belőle.

Mennem kell helyette,

És ő helyettem marad.

Arca csúf, olajos. Szája

Ütésektől dagad.

Ez már én leszek. A

Nevetés egy kicsit megpihen.

Alkoholos kacagásba fullad

És csendesül a semmiben.

Másnapos fájdalmakkal

Végignyúlik rajtam.

És én hagyom, hogy

Eltűnjek alatta. Feladtam.