Buborék
Nehéz napom van ma.
Most semmit se kérdezz!
Ha szorosan ölelsz,
az éppen elég lesz.
Mert minden, egy buborék;
majd elpukkan, és vége.
Beleolvad szép lassan
a reménytelenségbe.
Te vagy csak a biztos,
ne moccanj meg, kérlek!
Mert minden, mint álom
múlik el. Úgy félek!
Üres ígéretek közt,
sötétbe vagyunk zárva.
Se fény, se út; csak vakság
és értelmetlen lárma.
Érezlek. Itt vagy velem.
Ez értelmet ad mégis.
Ne menj, mert buborékként,
úgy elillannék én is!