Gyászbeszéd egy csúf halottnak

Gyászbeszéd egy csúf halottnak

Most oda kerültél, ahol végre

Szemeid vakok, füleid süketek.

Az élet fölötted zajong tovább

S férgek pusztítása jut majd neked.

Mikor te öltél féreg módjára

Ártatlan szívekbe rágva magad,

Csatlósaid veled lakomáztak;

Mára egyetlen híved sem maradt.

Akik a sírodnál összegyűltek,

A szádból hulló maradékot lesik.

Röhögő hiénák, s dögkeselyűk

Falják most fel, amit hagytál nekik.

Ne hidd, hogy egy pokolra menőt

Ennyien temetnek sajnálattal földbe!

A kényszer-fekete gyászruhák alatt

Ezernyi kéz szorul ökölbe.

Te pedig fekszel: egy béna halott

Súlyos gránitlapok alá zárva.

S nem látja szemed, nem hallja füled,

Hogy sír miattad millió árva.

OPELO MRTVOM KRVNIKU

Dospeo si tamo, gde su ti najzad

Oči slepe u uši gluve.

Nad tobom život dalje huči

A telo ti na gozbu čeka crve.

Kada si ti kao ubijao

Užderavajući se u srca nevina,

Skutonoše su se uz tebe gostile;

A danas samo nema tišina

Okupljeni sad oko groba,

Iz usta ti ostake vrebaju.

Grohotne hijene i strvinari

Žderu ostavljenu porciju.

Ne veruj da putnika u pakao

Ovoliko njih s tugom u zemlju ležu!

Pod na silu navučenom crninom

Hiljade ruku u pesnice stežu.

Ti pak ležiš: hladni mrtvac

Zatvorenom teškom pločom granita.

Ne vide ti oči, ne čuju ti uši,

Da milion ojađenih zbog tebe rida.

/Eva Gutaši; Preveo: Mirko Nađ/

(Rukovet, 2010)

Milošević temetésére