Süni verspályázat

(Sünis verspályázatra küldött versem)

Az út démona

Lassan gyérült, majd eltűnt az ösvény.

Néhány éve itt földút vezetett.

Megállt a pálya hűs betontömbjén.

Félt. Apró teste beleremegett.

Most nem tartotta vissza kerítés,

Látszólag szabad út állt előtte.

Bár nem kellett az erőfeszítés,

Elbújt, hol a gaz az árkot benőtte.

Még várt. Vészjósló csend ült a tájon,

Holdvilág fénylett a bokrok között.

Ösztöne súgta azt, hogy még várjon.

A kicsik szuszogtak háta mögött.

De menni kell, ha üldöz az éhség!

Rálépett ismét a zord betonra.

Előrontott a hatalmas rémség,

Vas teste mintha démoné volna.

Egy pillanat volt. Néma csend újra.

Pár percig még gömbölyödve maradt

Saját tüskés páncéljába bújva.

Majd gyorsan a túloldalra szaladt.

Visszanéz, de kis anyai szíve

A három után hiába kutat.

Ott fekszik mind, sorban kiterítve,

Tüske borítja a végtelen utat.

indafoto.hu/suetimueti/image/15534079-d7391387