Mekkora a világ?

Örülök, hogy minden nap kiveszel a rácsok mögül és egy kicsit szaladgálhatok a padlón a bejárati ajtótól a nappali faláig – kezdte komoly tekintettel a sün -, de tudod, ez mégsem nevezhető tökéletes boldogságnak. Amióta élek, be vagyok zárva. Azt hiszem, ha egyszer valóban szabadon engednél, be tudnám járni az egész világot.
- Tökéletesen megértelek, de egyetérteni mégsem tudok veled. Ha innen kiengednélek, akár egyből le is zuhanhatnál, hiszen a negyedik emeleten vagyunk. Ahhoz, hogy nagyobb helyed legyen a felfedezésre, le kellene vinnem téged az udvarra.
- Akkor vigyél!
- Az udvaron sok kutyát sétáltatnak. Lehet, hogy szeretnének játszani veled, de ők nagyobbak mint te, könnyen megsérülhetsz.
- Majd elbújok előlük. De azt gondolom, még így is sokkal többet tapasztalhatnék, mint idebenn.
- Kint most kevesebb mint tíz fok van. Fáznál.
- Elbújnék a száraz levelek alá, ahogy a többi sün teszi.
- Tegnap hoztam haza leveleket neked. Emlékszel, mennyire örültél nekik? Elbújni itthon is tudsz. Sőt, itt nem csak őszi falevelek közé. Hiszen most is a pulóverem zsebében fekszel.
- Csak tudod – sóhajtott fel a süni –, innen nem látom a világot.
- Melyik részére vagy kíváncsi?
- Azt nem tudhatom, hiszen sejtelmem sincs, mekkora. Te szabadon mehetsz bárhová, amíg én csak várok és ezen töprengek.
- Ember vagyok. Egyáltalán nem mehetek szabadon akárhová. A képekből, filmekből és újságcikkekből van elképzelésem róla, hogy mekkora a világ és ez néha nyomasztóbb, mintha nem tudnám. A mindennapjaim többségét a lakásban vagy az irodában töltöm, a megszokott útvonalon közlekedek. Ha új dolgokat szeretnék látni vagy esetleg külföldre utazni, ahhoz előbb pénzt kell keresnem, és az sem árt, ha nyelveket tanulok.

Még így sem juthatok el bárhová, ahová csak szeretnék.