Kíváncsiság

Nem volt kutyája, de már harmadszorra kerülte meg a háztömböt. A kíváncsiságát sétáltatta. A szemközti házban lakott, csak úgy, otthoni pongyolában sietett le az utcára. Éppen felkapta a maszkját, de arra már nem volt idő, hogy az olajfoltos, rántott hús szagú melegítőnadrágját is lecserélje. Mert akkor lemarad, akkor nem tudja meg. Márpedig neki tisztában kell lennie a legfrissebb telepi pletykákkal. Mi több, szinte kötelessége az elsők között elmesélni mindenkinek, akivel összefut majd. Cserébe megkapja az elismerő pillantásokat, hogy ,,Na igen, mégiscsak Ő van itthon, Ő az, aki felnőtt ezen a környéken”; Itt ő Valaki. És ezt nem vehették el a jött-ment vidékről felköltözött, feltörekvő fiatalok. Mit tudnak ők erről az életről? Ők, akik nemhogy a szomszédok nevét nem jegyzik meg, de bunkó módon még köszönni is elfelejtenek a liftben.

Unalmas szombatnak ígérkezett, így teljességgel felvillanyozta a hirtelen jött szirénahang és a semmihez sem fogható villogás. Rendőrök, tűzoltók vagy mentők. Bármelyik is legyen, már előre jónak ígérkezik. Ki sem nézett, bízva a szerencsében, hogy a jármű valahol közel áll meg, felkapott egy kabátot a kötelező maszkkal, és már csoszogott is a lifthez. Bár nem sok lépést tett meg, fonnyadt krumpliarcán izzadságcseppek csillantak, mire leért. Előre felhevült a vágyott izgalomtól.

Mikor kilépett az ajtón, szinte mellbe vágta a hideg januári levegő. Az eső csepergett, amire egyáltalán nem számított. Tudta, nincs idő felmenni az esernyőért, félő, még lemarad a részletekről. Szorosan összehúzta mellkasa előtt a kabátot és sétálgatni kezdett a háztömbök között.

Én a babakocsit toltam, mikor először megpillantottam. És negyed órával később is, mikor már harmadszor sétált el ugyanarra. Tekintetét szorosan a mentőautóra szegezte, néha meg-megállt, várva, hogy kitolják a beteget. Vajon ki az és mi történhetett vele? Már alig bírt magával. Egy látszólag félig-ismert szomszédasszonnyal szóba is elegyedett, aki leplezetlenül, hosszú percek óta állt annak a bizonyos bejáratnak a közelében, ahonnan a napi pletykát remélték. Amaz is ázkolódott, de látszólag ez nem zavarta, most holmi lehetséges megfázásnál fontosabb teendők vártak rá. Hiába, úgy tűnt, az esernyőkkel együtt a kíváncsiság pórázai is otthon maradtak, elfeledett fogasokon porosodtak valahol.

A rántott hús már bizonyára jéghideggé dermedt, mikor a bácsit eszméletlenül kitolták a bejárati ajtón, majd siettek is vele a kórházba. A szirénákat induláskor szinte azonnal bekapcsolták. Ma megérte felkelni - gondolhatta magában a néni. Még a maszkja mögül, jó pár lépéssel távolabb is hallottam, amint elégedetten csettint egyet a nyelvével. Bizonyára azért, mert nyugtázta, egyelőre ma sem érte jöttek.