Gutási Éva versei elé mindenképpen el kell mondani azt, hogy szerzőjük az itt szereplő művek jó részének megírása idején, alig múlt el 14-15 éves. Igaz, az életkor nem meghatározó egy művész munkáiról alkotott véleményünk megformálásakor, de a fenti tény ismerete talán jobban érthetővé teszi az olvasó számára Éva néhány olyan versét, melyeket e nélkül nehezebben lehetne a helyén kezelni. Miről írhat egy fiatal költő? Fecske Csaba költő barátom szerint természetesen a halálról és szerelemről. Ez alól Éva sem húzhatja ki magát, hiszen a versírást, mint annyi más alkotónál, nála is az első, még gyermeki szerelem élménye robbantotta ki, és a művek egy része a manapság - különösen fiatal alkotók közt népszerű – úgynevezett dark versek közé sorolható. Ellenben sok kortársával, Éva műveiben az ösztönös tehetség és a tudatos alkotói akarat kényes egyensúlya a figyelmes szemlélő számára már néhány vers olvasása után nyilvánvalóvá válik, és ez jogos várakozást ébreszt a költőhölgy további alkotói pályafutása iránt. Annál is inkább, mert Éva lassan mindenféle versformában és verselési módban kipróbálja magát, és ezeket képes nem csak helyesen használni, de bátran változtat is rajtuk, ha úgy érzi, hogy erre van szüksége. A Gyász(fekete) című vers alcímében amúgy meg is indokolja a sötét-komor versek létét…”Csak akkor vesznek észre…”. De ebben téved, mert azt hiszem őt sokkal inkább azokban a verseiben lehet észre venni és megérteni, melyekben valami nagyon mélyről jövő és ösztönös bölcsességet fogalmaz meg, nagyon egyszerű módon pld a Már nem vágyom című versében: „Így nem vágyom a jót és nem vágyom a rosszat! Csupán a megértés az, mi nyugalmat hozhat!” vagy olyan érzést, amivel azt hiszem nap mint nap sokan szembesülünk: ”Már nem találok értelmet… Ismerős ismeretlenek sora nap mint nap kísért.” Nagyon széles az eszközkészlet, mellyel Éva a verseiben él. A holt király ébredésének balladai tehetséget sejtető sorai, a Tintafolt-ban a szerelem problémájának gyermeki egyszerűségű feloldása, az Ismét neked tiszta ritmusai, a Nélkülük… kis miniatűrje, vagy a Felvillanó kérdések? felvetései, úgy hiszem mind csak előlegek abból, amit ez az ifjú tehetség még tartogat a magyar versbarátok számára. Végül szeretném még négy kedvencemre is felhívni a figyelmet, az Út az életbe, a Rózsaszín felhők közé lépek és A Csend-Úr születése már egy új hangot sejtet, míg a Hol van hazám? a szülőföld, a Vajdaság elvesztésének állít egyszerűségében is megrázó emléket. Mátyus Attila
Gutási Éva versei elé mindenképpen el kell mondani azt, hogy szerzőjük az itt szereplő művek jó részének megírása idején, alig múlt el 14-15 éves. Igaz, az életkor nem meghatározó egy művész munkáiról alkotott véleményünk megformálásakor, de a fenti tény ismerete talán jobban érthetővé teszi az olvasó számára Éva néhány olyan versét, melyeket e nélkül nehezebben lehetne a helyén kezelni. Miről írhat egy fiatal költő? Fecske Csaba költő barátom szerint természetesen a halálról és szerelemről. Ez alól Éva sem húzhatja ki magát, hiszen a versírást, mint annyi más alkotónál, nála is az első, még gyermeki szerelem élménye robbantotta ki, és a művek egy része a manapság - különösen fiatal alkotók közt népszerű – úgynevezett dark versek közé sorolható. Ellenben sok kortársával, Éva műveiben az ösztönös tehetség és a tudatos alkotói akarat kényes egyensúlya a figyelmes szemlélő számára már néhány vers olvasása után nyilvánvalóvá válik, és ez jogos várakozást ébreszt a költőhölgy további alkotói pályafutása iránt. Annál is inkább, mert Éva lassan mindenféle versformában és verselési módban kipróbálja magát, és ezeket képes nem csak helyesen használni, de bátran változtat is rajtuk, ha úgy érzi, hogy erre van szüksége. A Gyász(fekete) című vers alcímében amúgy meg is indokolja a sötét-komor versek létét…”Csak akkor vesznek észre…”. De ebben téved, mert azt hiszem őt sokkal inkább azokban a verseiben lehet észre venni és megérteni, melyekben valami nagyon mélyről jövő és ösztönös bölcsességet fogalmaz meg, nagyon egyszerű módon pld a Már nem vágyom című versében:
„Így nem vágyom a jót és nem vágyom a rosszat! Csupán a megértés az, mi nyugalmat hozhat!”
vagy olyan érzést, amivel azt hiszem nap mint nap sokan szembesülünk:
”Már nem találok értelmet… Ismerős ismeretlenek sora nap mint nap kísért.”
Nagyon széles az eszközkészlet, mellyel Éva a verseiben él. A holt király ébredésének balladai tehetséget sejtető sorai, a Tintafolt-ban a szerelem problémájának gyermeki egyszerűségű feloldása, az Ismét neked tiszta ritmusai, a Nélkülük… kis miniatűrje, vagy a Felvillanó kérdések? felvetései, úgy hiszem mind csak előlegek abból, amit ez az ifjú tehetség még tartogat a magyar versbarátok számára. Végül szeretném még négy kedvencemre is felhívni a figyelmet, az Út az életbe, a Rózsaszín felhők közé lépek és A Csend-Úr születése már egy új hangot sejtet, míg a Hol van hazám? a szülőföld, a Vajdaság elvesztésének állít egyszerűségében is megrázó emléket.
Mátyus Attila
feketeszuzek.uw.hu/impresszum.html
Gutási Éva
gutasi.eva@gmail.com
