Egy átlagos hétköznap reggel

Megszólalt az ismerős hangjelzés és egy pillanat alatt kellett döntenem. Tudtam, hogy késésben vagyok, ezért erőt vettem magamon és gyorsan beléptem. Vészjóslóan csapódott be mögöttem a metróajtó. A kocsi zsúfolásig telt, mindenki a munkahelyére sietett. A parfümök nehéz illata – amely a nap végére izzadsággal keveredő, fullasztó bűzzé vegyül – most felhőként burkolta be az ébredező utasokat. Néhány ásító szájból kellemetlen reggeli cigi és kávészag áradt, amely elkeveredve a frissen nyomtatott és szétosztogatott Metropolok újságpapír-aromájával még nyomasztóbbá tette az utazást. Kint hirtelen fordult őszbe a forró nyári idő, előkerültek a pulóverek és kabátok, de felszállás után már túl kevés volt a hely ahhoz, hogy az ember vetkőzni kezdjen. Nem volt mit tenni, magamban számoltam a megállókat és reménykedtem, hogy az Árpád hídnál sokan leszállnak majd. Nem így történt. Mire a Deákon felszabaduló helyhez juthattam volna, előkerült valahonnan egy nyugdíjas, aki elsőbbséget élvezett. Érthetetlen okból a kezében lévő szatyor szintén kiérdemelt mellette egy extra férőhelyet. Biztosan a hivatalba vagy a piacra siet. Természetesen nyitásra, hiszen évek óta nem tud négy-öt óránál többet aludni, kínozzák a reumás görcsök és az elmúlt nyolcvan év emlékeinek terhei. Vagy pont a felejtés az, amitől szenved, és ez nem hagyja nyugodni. Reggelente útnak indul, megy, ameddig még képes rá. Szilvát vesz, jó lesz a gombócokba, ha esetleg meglátogatják az unokák. Bár elfoglalt mindegyik, hiszen elkezdődött a tanítás. Vagy nincsen családja és csak azért jár a piacra, hogy az ismert eladókkal néhány szót váltson. Drágult a krumpli, lezárták a határt, jönnek a migránsok és bezzeg az ő idejében…
Jobbról letüsszentenek, balról pedig percek óta köhög egy férfi. Ez kizökkent a néni valóságából és ismét a kék metró lehangoló félhomályában találom magam. Melegem van, fogy a levegő, de még mindig hátra van három megálló az átszállásig. Karinthy láthatatlan gőzvonatai elviselhetetlenül zakatolni kezdenek a koponyámban. Csak egy átlagos hétköznap reggel.