Egész - fél

A megfogalmazással van baj. Azzal, ha egy pár ,,jól kiegészíti egymást” vagy ,,egész életemben téged vártalak, te hiányoztál az életemből”. ,,Csak veled érzem magam egésznek”. Az ember önmagában kell, hogy teljes legyen. Akkor is, ha senki sincs mellette. Ilyenkor lehet hálás a létezésért és elégedett azzal, amije van. De ha mindig más után vágyakozik, és az idealizált másik fele nélkül csonkán éli meg a mindennapokat, akkor a másik esetleges érkezésekor a kapcsolat már rossz pontról indul. Hiszen az érkező személy kiegészít, így rá is csak félként tekintünk. A saját önbecslésünkről nem is beszélve.

Köszönöm, hogy most vagy nekem. Ha holnaptól nem lennél, köszönöm, hogy voltál.  Azt, hogy új szemszögből mutattad meg világot és – bár ki nem kellett, hogy egészíts-, de több lettem általad. Valamit hozzám tettél magadból, ami örökké a részemmé vált.