8. nap éjszaka

• Biztos vagy benne, hogy nincs itthon a fószer?
• Teljesen biztos. A főnök mondta, hogy ez egy kincsesbánya és tőle van a füles is, hogy az itt lakó pasas lelécelt valami pénzzel és külföldre utazott. Száz százalék, hogy nincs itt, úgyhogy fogd a zseblámpát és gyere!

Dávid belépett a házba. Furcsa csend volt és nehéz dohányszag. Benyitott az első ajtón. A gardróbban tisztára fényezett férfi cipők sorakoztak.

• Francba! Ez nem a hálószoba.
• Látszik, hogy még kezdő vagy – mondta ingerülten Gergő, majd óvatosan becsukta az ajtót maga mögött. Hol láttál te olyat, hogy valaki a bejárat mellé építteti a hálószobáját?
• Bocsi, csak kissé ideges vagyok. Ez az első igazi melóm.
• Jó-jó, semmi gáz, gyere utánam!

A két férfi beljebb merészkedett. Romlott kaja bűze áradt szét a konyhában. Az elmosatlan tányérok egymáson hevertek, látszott rajtuk, hogy napok óta nem ért hozzájuk senki. Egy vadonatúj mosogatógép állt a falnak támasztva, de láthatóan még nem volt idő az üzemeltetésére. Az edényekre foltokban rászáradt ételmaradék elég gusztustalan látványt nyújtott, Gergő szája mégis elégedett mosolyra húzódott.

- Biztos, hogy nincs itt. Gyorsan el kellett húznia a lével, különben nem hiszem, hogy itt hagyta volna ezt.

Dávid elfintorodott, majd továbbindult a lépcső felé. Hihetetlen, hogy valaki megengedhet magának ekkora luxust. Több emeletes a ház és ráadásul az egész első szintet a konyha az ebédlő és a bejárati rész foglalja el. A srác magában elképzelte a tulajdonost: Beképzelt, harminc körüli pasas lehet, több lóvéval, mint önkritikával. Ezek mind ilyenek. Meg aztán az is valószínű, hogy sok-sok kapcsolata van, mind befolyásos emberekkel, mint nőkkel egyaránt. Ez az a típusú férfi, aki a főnöknek nyal a nőknek meg vásárol. Persze utóbbit maga jobban élvezi, mint az adott nő, hiszen a férfi ilyenkor minden bizonnyal magát is meglepi egy-két új darabbal. Metroszexualitás – igen, valahogy így hívják a kívül-belül kitalált, nagyon precíz, önmagára maximálisan odafigyelő férficsoport hovatartozását. Dávid felért a lépcsőn. A falnak támasztva egy golfkészlet pihent. Dávid tudta, hogy a jellemrajz, amit magában készített, tökéletesen valósághűen sikerült.

• Hová tűntél? – hallaszott a lépcső aljáról Gergő hangja – Ha arra számítasz, hogy feltűnés nélkül elcsórhatsz valamit, akkor igenis tévedsz! A papírok kellenek, semmi más. Azokért nagyon sok pénzt kapunk. Annyit, hogy nem kell egy jó ideig rablókként élnünk. Úgyhogy azokat keresd, ne a mozgatható tárgyakat!

Miközben a férfi beszélt, Dávid belépett a legközelebbi ajtón és szájtátva bámulta a beltéri medencét, a mellette álló jakuzzit és a szoba távolabbi sarkában felépített szaunát. Valahogy nem tudta felfogni, hogyan élhetnek emberek ilyen fényűzésben, mikor ő nap mint nap veszélybe kell hogy sodorja magát a betevő falatokért. Talán ez azért túlzás, de mégis van abban valami, hogy kiszínezheti a dolgot, ha egyszer az itt lakó ember is túlzott az anyagi javak felhalmozásában. De ha valakinek ilyen fényűző élete van, akkor mi az oka annak, hogy lelép még több pénzzel –amire láthatóan nincs szüksége – és mindezt olyan gyorsan teszi, hogy még a tányérok is mosatlanul maradnak a konyhában?! A másik rejtély az, hogy körülbelül nyolc napja látták utoljára, mégis csak most küldtek embereket azokért a papírokért. Dávid felettébb furcsának találta az egészet. Tett két lépést befelé. A sima víztükör valótlanul békésnek látszott. Talán ez volt az egyetlen nyugalmat sugalló pont az egész házban.

• Dávid! Hol vagy te barom?! Megegyeztünk, hogy együtt nézünk körül.
• Jó-jó. Ezen a szinten biztosan nincsenek a papírok. Csak ez a helyiség van meg egy vécé. Abban szerintem úgysincs semmi, nem érdemes megnézni.
• Oké, akkor menjünk a harmadik emeletre. Ezúttal azonban együtt nézünk körül, gyere!

Dávid kilépett az ajtón és gondosan becsukta maga mögött. Mindent úgy kellett hagyniuk, ahogyan volt, hiszen nem lehettek benne biztosak hogy visszajön e a ház tulajdonosa. Elindult Gergő után, de még mindig nem tudta túltenni magát az irigységgel vegyes csodálaton.

A harmadik szint volt a legszebb. Egy hatalmas mosdó nyílt szemben a lépcsővel. Dávid akarva akaratlanul benézett rajta, de úgy tűnt Gergőt is magával ragadta a látvány, hiszen ott állt az egyik fal előtt, mely teljes egészében egy tükörré volt átalakítva. Ahogy a két férfi szembetalálta magát a tükörképpel, rájöttek milyen csórók is valójában. A fekete álruhák szakadt rongyokra, a két csodálkozó arc pedig koszos utcagyerekekre emlékeztette őket. Dávid sütötte le előbb a szemét, majd háttal fordult a fájó igazságnak. A szemközti polcokon különféle krémek, fogkefe, borotva és kölnik sorakoztak. Alattuk fehér törölközők pihentek egymáson gondosan összehajtogatva, mellettük mosdókagyló. A mosdó felett hatalmas üvegszekrény állt. Dávid kíváncsian kinyitotta, de legnagyobb meglepetésére Gergő méltatlankodás helyett közelebb lépett és ő is vizsgálgatni kezdte a dezodorok és tusfürdők pazar választékát. A csapot is ki szerette volna próbálni, de nem folyt belőle víz. Ezt leszámítva azonban minden tökéletes volt.

- Pfff… mekkora egy mázlista pasas! – tört fel ezúttal Gergőből a csodálkozás.

- Az.

- Látom szívesen lennél a csávó helyében.

- Nem tagadom, tetszik ez a ház, de ne mondd, hogy neked nem!

- Ja, jó kis kéró.

Azzal Gergő végighúzta ujját a sarokkád peremén és kisétált az ajtón. Dávid becsukta a szekrényt, majd követte társát a nappaliba, mely az előbbi helyiség jobb oldalán helyezkedett el.

      A plazma tévé már egyiküket sem lepte meg. Számítottak rá, hogy a méregdrága tárgyak felhalmozása nem csak egyes szobákra, hanem a háztulajdonos egész életére kiterjed.

- Én érzem, hogy itt lesznek azok az átkozott iratok.

- Akkor máris elkezdhetjük keresni őket. Azaz… Gergő, honnan fogjuk megtudni, hogy a megfelelő papírokat találtuk e meg?

- Egyszerű. A főnök azt mondta, hogy zöld borítékban vannak.

- Anyám mekkora egy szemét rabló banda ez az egész társaság! Fogadjunk, hogy jobban értenek a lopáshoz mint mi. Még hogy zöld boríték! Nekem meg néha coca colára sincs pénzem, pedig ha belegondolsz mi végezzük el a piszkos munkát helyettük.

- Az öregapám meg nyolcvannyolc éves és egy hideg házban lakik valami névtelen faluban. Télen majd megfagy és a háztető is elég gyakran beszakad. Minden este azért imádkozik, hogy rádőljön a fal, de annyira vallásos, hogy nem meri kioltani az életét, mert fél a pokoltól. Nemhogy orvosságra, de még élelemre sincs pénze, pedig amikor fiatal volt napi tizenkét órát dolgozott. Kezdhetjük végre?!

Dávid nem válaszolt, csupán szó nélkül kihúzott egy fiókot és kutatni kezdett. Gergő még állt ott egy picit. Dühös volt. Nem Dávid bosszantotta fel, sokkal inkább ez az egész tetves helyzet. Mert valahol ő is tudta, hogy igaza van a másik férfinek. Először dolgoztak együtt, de Gergő már most a méltó utódot látta benne. Mert akárhogy is van, a sorstársaknak össze kell tartaniuk! És őket tagadhatatlanul egyformán sújtja az élet. Miután ráeszmélt, hogy egy helyben áll, nekilátott a munkának. Zöld boríték: egy tű a szénakazalban.